“Ha az írókat nem műveik nagyságával mérnék, hanem azzal, hogy a nyelvben mit vittek végbe: Faludi Ferencnél aligha volna két-három nagyobb írónk” ­ írta Németh László Költők prózája című tanulmányában. Weöres Sándor pedig így ír róla: “Régi irodalmunkban páratlan helyet foglal el Faludi Ferenc. Költészete mindazt magába sűríti, amit a régi magyar irodalomból folytatandónak ítélt az utókor: József Attiláig mindenki egy kicsit adósa verszenéjének, versmondatának: az utolsó régi és az első modern.” “Faludi a mi tizennyolcadik századunk egyik legkiemelkedőbb alakja” ­ állítja Hölvényi György a Vigilia folyóiratban.

Ez a rövid tanulmány Faludi Ferencnek és családjának körmendi kapcsolatait szeretné megvizsgálni (és nem irodalmi értékelését akarja adni, hiszen ezt már nagyon sokan megtették). Forrásunk a körmendi Batthyány-levéltár anyaga. Faludival és a családjával kapcsolatos iratokat még a háborús pusztítás, szétszóratás előtt átnézte Géfin Gyula és Bencze János. Jegyzeteik részben megtalálhatók a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban. Jelen tanulmány elsősorban ezekre a feljegyzésekre, kéziratos anyagokra támaszkodik.

Faludi Ferenc Németújváron született. Anyakönyvi bejegyzését megtaláljuk a németújvári plébánia kereszteltek anyakönyvének III. kötetében. Minket elsősorban a hely megjelölése érdekel: Ex Kyrment hic natus. A bejegyzés szerint Faludi édesanyja Körmendről jött Németújvárra és itt született fia. A Batthány-levéltárban mintegy 127 levél maradt fenn, amelyeket Faludi János, a költő

édesapja özv. Batthyány Ádámné sz. Strattmann Eleonórához inté-

Faludi Ferenc atyai nagyatyja Trombitás Faludi János volt. A Batthyányak rohonci uradalmához tartozó Hodász községben (Városhodász, Markt Neuhodis) született 1625 körül. A “Trombitás” név foglalkozást jelentő ragadványnév. Ifjúkorától kezdve a Bat- thyány család szolgálatában állott. A ránk maradt okmányokból főbb vonásokban rekonstruálhatjuk életét. Három adománylevél maradt fenn vele kapcsolatban. Batthyány Ádám gróf 1654-ben írat rá másfél puszta helyet Hodász faluban. Ugyancsak a Batthyányaktól kap még egy puszta helyet 1659-ben. Az első puszta helyen kőházat épített. 1680-ban Batthyány Kristóf állít ki számára újabb adománylevelet négy helyről. Ezek az adománylevelek Trombitás János egyre növekvő vagyonáról tanúskodnak. A 17. század második fele azonban rendkívül súlyos volt Vas megyében. A körmendi és szentgotthárdi csata (1644), Thököly felkelése, Kara Musztafa Bécs ellen induló 230 ezer főnyi hadának átvonulása (1683), majd a felszabadító háborúk 1685-től roppant súlyos terheket róttak főleg a nyugati vármegyékre. Ezt látjuk Trombitás János életének utolsó éveiben is. Adóslevelei egyre jobban fokozódó elszegényedésről beszélnek. 1686-ban kölcsönt vesz fel. Ugyanezt teszi 1687-ben is, ahogy írja: “nagy szegénységemnek idején”. 1688-ban halasztást kér, mert adósságát nem tudja megfizetni. Adósságait végül halála után fia, Faludi János és édesanyja rendezték. Trombitás Faludi János 1690 körül hunyt el, valószínű, hogy lakóhelyén, Hodászon.

Faludi Ferenc atyai nagyanyja Csongrádi Zsuzsanna volt. Valószínűleg Csajtán (Schachendorf) született nemesi családból. Csajta a 17. században a rohonci plébániához tartozott. Trombitás János 1654-59 között vette feleségül (az oklevelek szerint 1654-ben még nőtlen, 1659-ben pedig már feleségéről és maradékairól tesznek említést). Azt nem lehet megállapítani, hogy fián ­ Faludi Jánoson ­ kívül volt-e még más gyermeke is. Csongrádi Zsuzsanna 1662-ben már özvegy és 1699-ben halt meg.

A levéltári anyag segítségével hosszabban tárgyaljuk Faludi Ferenc édesapjának ­ Faludi Jánosnak ­ életútját, s vele párhuzamosan fiáét is. Faludi János az 1650-es évek végén született, talán Hodászon. Ránk maradt leveleiből elénk tárul küzdelmes élete: megélte a török háborút, a szentgotthárdi, körmendi csatát, a Thököly felkelést, majd a felszabadító háborút, végül a kuruc-labanc seregek dúlását.

Faludi János 1700 körül nősült, Radostics Dániel és Húsvét Judit leányát, Jusztinát vette feleségül. Radostics Dániel is a németújvári Batthyány család szolgálatában állt. Batthyány Ádám 1685-ben egy házat íratott rá Körmenden, ahol Faludi János 1699-ben szintén házat vásárolt.

Faludi János 1687-ben állott a Batthyány család szolgálatába. Először Batthyány Ádám (1662-1703), majd az ő korai halála után özvegye, Strattmann Eleonóra volt Faludi gazdája, aki nagy ügyességgel és energiával kezelte az óriási birtokot. Faludi János hozzá küldte hivatalos iratait és elszámolásait. Faludi leveleinek tanúsága szerint 1701-1703 között Szabadbattyánban élt, mint a sármelléki uradalom tiszttartója. Ránk maradt fizetésének kimutatása is az 1712. évből. Ez a fizetés nagyon tisztességes volt. Bizonyítja az is, hogy az uradalmi tisztségviselők mind meggazdagodtak. Faludi János is egymás után vette a földeket, vagy cserélte azokat, de mindig csak Körmend határában. Az összeírásból megtudjuk, hogy hol és mennyi földje volt Faludi Jánosnak Körmenden.

A török iga lerázása után újra küzdelmes évek következtek a nemzet számára. II. Rákóczi Ferenc vezére, Károlyi Sándor 1704. február elején szinte egész Vas megyét elfoglalta. Csak Borostyánkő és Németújvár maradt Lipót király hűségén. Erre az időre esik Faludi Ferenc születése.

Faludi János Németújvárra vitte áldott állapotban lévő feleségét a bizonytalan helyzetben lévő Körmendről. Niczky Sándor kuruc ezredes Németújvárt is ostrom alá fogta és március hónap folyamán állandóan támadta, de az erős vár ellenállt az ostromnak. Az ostromlott Németújváron, a harc és háború jegyében született 1704. március 25-én a költő Faludi Ferenc. Ma már nem lehet eldönteni, hogy az alsó várban, az urasági épületek egyikében, vagy az ostrom miatt magában a várban. Az alsó várban lévő ferences templomban keresztelte meg maga a gvárdián, Hidassy Sándor.

1704. március végén megindult az ellentámadás, s a hadiszerencse hol a kurucoknak, hol a labancoknak kedvezett. Körmend is hol az egyik, hol a másik párt kezében volt. Csak Németújvár tartotta magát szilárdan Batthyány Ferenc kezében Lipót király oldalán.

E küzdelmes évekből kevés adat maradt ránk Faludi Jánostól. 1702-1703-ból két-két levelét ismerjük, amelyek a szabadbattyáni uradalom ügyeiről szólnak. 1704-ben három levelet küldött Körmendről Bécsbe Strattmann Eleonórának, s a válságos, háborús helyzetről ír. Ugyanez a tartalma 1705. január 5-én kelt levelének is, amelyet szintén Körmendről küldött. Heiszter Hannibál 1706 februárjában és márciusában Körmendről Batthyány Ferenchez és Zsigmondhoz Németújvárra írt levelében megemlékezik Faludiról, aki a közjó és a grófok javára fejt ki értékes munkát. 1707-ben nagyobbrészt Németújváron tartózkodik, és ezen év június 3-án keresztelik meg Klára leányát Németújváron.

Ezután nehéz évek következnek Faludi János számára: távol kell élnie családjától, mert a grófnő Ludbrégbe küldi tiszttartónak. 1710. március 5-én írt levelében beszámol neki arról, hogy körmendi házát a kurucok fölégették. Nem akar új házat építeni, hanem engedélyt kér, hogy a Radostics házat ő válthassa ki.

Szomorú családi eseményről ír 1711. január 11-én kelt levelében: “Egyik gyermekemet az Úristen magához kiszólította.” Többször kéri a grófnőt, hogy helyezze vissza Körmendre, a családjához. 1713-ban teljesült a kérése és visszajöhetett Körmendre.

Édesapjának erre a hányatott idejére esik Faludi Ferenc gyermekkora. Faludi és családja 1704-ig Körmenden lakott, s ebben az évben költözött át Németújvárra. Innen kezelte az uradalmat is. Faludinak minden birtoka Körmenden volt, s ott volt háza is. Ezért nagyon valószínű, hogy a harcok elcsitultával a család visszaköltözött Körmendre, és a költő itt töltötte gyermekkorát. A plébániai iskolában tanult meg írni és olvasni. Ennek tanítója 1692-1714 között Szentgotthárdi György volt. Alapos oktatásban részesülhetett, mert a latin iskolában nem a kezdők, hanem a haladók közé sorolták. Faludi János már Körmenden teljesített szolgálatot, amikor 1714 őszén fiát, Ferencet Kőszegre vitte, hogy a gimnáziumba írassa.

Faludi János következő levelei földvásárlásokról és telekcserékről szólnak. A grófnő adománylevéllel köszönte meg szolgálatait, házát, földjét minden jobbágyi tehertől felszabadította. Az említett ház Körmenden, a szecsődi útnál, a vámsorompó mellett állott. Később megyeház lett, s csak 1911-ben bontották le, a helyén Sonnewend Gyula gyógyszerész építtetett új házat.

Faludi János 1722. december 27-én kelt levelében meghívja Batthyány grófot és nejét Klára leányának Csapody Istvánnal tartandó esküvőjére, amely Körmenden lesz 1723. január 10-én. Faludi János 1725-ben halt meg. (Anyakönyvi bejegyzés nem található, mert a körmendi halottak anyakönyve csak 1754-től van meg.) Fejét nyugodtan hajthatta pihenőre. Fáradhatatlan szorgalmával, okosságával hatalmas területeket tett a fél évszázados háborús pusztítások után újra virágzóvá, jövedelmezővé és saját családját is jó körülmények közt hagyhatta el. Körmend város elöljárósága 1735-ben hivatalosan összeírta a Faludi-féle birtokokat: különböző dűlőkben összesen 55 és ˝ hold 159 öl szántó, pénzen és zálogban vett földek 50 hold és 92 ölet tettek ki. A réteken 39 kaszás 51 szekér szénát tudott begyűjteni. Ehhez járult még a ház és kert, valamint feleségének Hollóson lévő birtokai.

A költő édesanyja Radostics Jusztina volt, 1680 körül született talán Körmenden vagy Németújváron. Szülei Radostics Dániel és Húsvét Judit. Atyja és atyjának családja szintén a németújvári Bat- thyány család szolgálatában álló nemesek voltak. Húsvét Judit 1688-ban özvegy lett és újból férjhez ment Baka Ferenchez, de őt is eltemette. Ugyanez tűnik ki abból, hogy Faludi Klára, a költő húga, 1741 körül Baka Ferenc után örököl.

Radostics Jusztina 1700 körül ment feleségül Faludi Jánoshoz. Az esküvő Németújváron vagy Körmenden lehetett. 1704-ben már bizonyosan Körmenden laktak, mert Ferenc keresztelési anyaköny-vében szülei így szerepelnek: ex Kyrment. Gyermekeik: Ferenc, Klára, Imre és egy korán elhunyt gyermek. Férjének életében ő maga is többször kényszerült lakóhelyet változtatni. Állandó lakóhelyük mindenesetre Körmend volt, a gyerekek is itt éltek. Férje halála után Körmenden telepedett le, és csak élete utolsó éveiben költözött Kőszegre. 1736-ban még Körmenden keresztanyaként szerepel a plébánia anyakönyvében. Mindvégig jó anyagi körülmények között élt. Ezt bizonyítja, hogy végrendeletében 25 forintot hagyott a kőszegi temetőkápolna építésére, és 100 forintot a Kálvária új oltárának megfestésére. Az oltár latin nyelvű felirata és a címer emlékeztet az adományra. Kőszegen hunyt el 1745. december 5-én, s a Szent Imre templom kriptájában temették el.

Faludi Ferenc húgáról és körmendi kapcsolatáról kell még megemlékezni. Faludi Klára 1707. június 3-án született Németújváron. Bejegyzése megtalálható a németújvári plébánia kereszteltek anyakönyvében. Fiatalon – mindössze 15 és ˝ éves volt – ment férjhez Csapody Istvánhoz. Az esküvőn jelen volt Batthyány Ádámné Strattmann Eleonóra két fiával, Lajossal a későbbi nádorral és Károllyal. Házasságukból három gyermek született: Antal, József és János. Csapody István már 1734 körül meghalt.

Faludi Klára második házassága Tily Ferenc báróval 1736 körül történt. Ebből a házasságból hat gyermek született, három fiú (Antal, Mihály, Imre) és három leány (Klára, Teréz, Jozefa). Tily Ferenc báró 1751 körül meghalt, s Faludi Klára másodszor is özvegységre jutott. A túl korán – 44 éves lehetett – ismét özveggyé lett asszonyt nyolc árvájának nevelése, egy tűzvész, amely otthonát elpusztította, két leányának kiházasítása és egyéb gondjai anyagilag összeroppantották. Egymás után adta el birtokait. A körmendi levéltárban találták meg Faludi Klára három levelét, amelyeket Batthyány Lajos kancellárhoz írt. Elpanaszolja, hogy ismételt tűzvész és nyolc gyermek nevelése anyagi erőit teljesen kimerítették. Hajlékot és szerény megélhetést kér magának és árváinak. Megemlíti, hogy még két hajadon leányának felnevelése is az ő gondja.

1767. január 18-án Tily Teréziát feleségül vette Paulik János, 1768. július 1-én pedig Tily Jozefát Gáll János vezette oltárhoz Körmenden. Paulik János levéltáros volt a Batthyány levéltárban, Gáll János pedig Körmenden volt levéltári kancellista, majd Németújváron szolgabíró.

Faludi Klárának újabb megpróbáltatást jelentett Terézia szerencsétlen házassága Paulik Jánossal. A férj durván bánt feleségével és bántalmazta, ezért Teréz többször elmenekült. A szentszéki levéltár őrzi a kihallgatásokat. Ezekből kiderül, hogy Paulikék jól éltek mindaddig, amíg Bokor Örzse házukhoz nem jött, s Paulik kedvesévé tette. Paulikné hiába űzte el kétszer, vagy háromszor is Bokor Örzsét, de Paulik visszavette, feleségét pedig ütötte-verte, ezért többször megszökött tőle. Faludi Klára és leánya 1777. dec. 17-én megjelentek Körmenden. Paulik felszólította hivatalosan, hogy térjen vissza hozzá. Faludi Klára kijelentette, hogy leányát vissza nem ereszti, Paulikné pedig azt válaszolta, hogy soha többé urához nem megy, “ha mingyárt Gállára küldetik is.”

Faludi Ferenc halála alkalmával 1779. december 20-án Fátovich Mátyás rohonci esperes-plébános jelenti, hogy Faludi Ferenc húga, özv. Tilyné, aki Körmenden tartózkodik, Paulik János útján kéri a püspöki szentszéket, hogy róla, mint Faludi Ferenc egyetlen élő rokonáról, aki legnagyobb szegénységben él, emlékezzék meg a hagyaték szétosztásánál. Ez meg is történt. Ez az utolsó hír, amit Faludi Kláráról tudunk. Sorsán valóban teljesült, amit bátyja gyönyörű versében a szerencse forgandóságáról oly nagy művészettel írt: ifjúkorában gazdag, keresett lány volt, ifjan ment férjhez egy jónevű nemeshez, mint özvegy újból férjhez megy, az arisztokrácia tagja, tiszti asszony, báróné lesz… azután elveszti vagyonát, férjét, s a balsors, ami bátyját boldog otthonából a rohonci szegényházba űzte, kíséri őt is: elveszti körmendi otthonát, nincs hova szerencsétlen leányát, Terézt befogadja…, s az utolsó hír, ami róla szól “pauperrima”-nak, teljességgel szegénynek mondja a 72 esztendős összetört lelkű özvegyet. Valóban forgandó a szerencse!

A költőnek Klára húgán kívül volt még egy öccse is, Faludi Imre. Életéről keveset tudunk. Valószínűleg Körmenden született 1713 körül. A kőszegi jezsuita gimnáziumban az 1723-1728 közti iratokban szerepel. 1730-ban egy nyugta alján találjuk nevét, amelyet édesanyja, Radostics Jusztina megbízásából írt alá. 1733-ban mint keresztapa szerepel a körmendi plébánia kereszteltek anyaköny-vében. Utolsó emlék róla 1739. március 18-án Vigevanoból Bat-thyány Lajos grófhoz írt levele, amelyben hadnagyi előléptetéséhez kéri a gróf protekcióját. Kőszegen egy osztállyal járt fölötte Hadik András, a híres huszártábornok. Talán éppen az ő seregében szolgált és a hétéves háborúban esett el. Faludi Ferenc halálakor már nem élt.

Volt a költőnek egy korán elhunyt testvére is, akit Faludi János 1711. január 11-én Strattmann Eleonórához írt levelében említ: “Egyik gyermekemet az Úristen magához kiszólította…”

Összefoglalva az elmondottakat, világosan kitűnik ezekből az adatokból, hogy Faludi Ferenc családja Körmendhez kötődik. Szülei Körmendről mentek 1704-ben Németújvárra, majd a harcok elcsitultával visszatértek ide. Faludi János itt szerezte birtokait, felesége is itt ét özvegysége idején is, amíg Kőszegre nem költözött. Körmenden élt a költő húga, Klára és annak gyermekei. Faludi Ferenc Körmenden töltötte gyermekkorát és ide tért vissza kőszegi iskolájából szüleihez, amíg végleg a jezsuita rendbe nem lépett. Lehetséges, hogy a rend feloszlatása után is rövid ideig Körmenden tartózkodott, ahol ebben az időben húga, özvegy Tilyné, ennek leánya és veje, Paulik János laktak. Talán nem érezhette jól magát és nyugalmasabb helyre vágyott, s ezt találta meg a rohonci alapítványi házban. Itt halt meg 1779. december 18-án, s a következő nap eltemették a templom kriptájába. Kis hagyatékát elárverezték, és a kiadások levonásával fennmaradt 116 frt 50 kr-t a Körmenden nagy szegénységben élő Faludi Klárának küldték el.

Régi adósságát törlesztette Körmend városa, amikor Faludi Ferenc születésének 290. évfordulója alkalmából 1994. március 5-én a volt lakóháza helyén épült házra emléktáblát helyezett el, Kiss Sándor szobrászművész alkotását. Ez alkalommal életéről és műveiről kiállítás nyílt, és előadások hangzottak el a polgármesteri hivatal nagytermében. A Szegények Orvosa Körmendért Alapítvány gondozásában jelentek meg ezek az előadások Faludi Ferenc -1704-1779- emlékezete címmel.

1996. november 16-án Faludi Ferenc nevét vette fel a Városi Könyvtár. Ezen alkalomból a könyvtárban emlékülés volt, amelyen több előadás hangzott el.

Ezután a katolikus templom falán felavatták Faludi Ferenc emléktábláját. Viszontagságos ennek a táblának a története. Mint ismeretes, Faludi Ferenc 1779. december 18-án halt meg és 19-én temették el a rohonci temetőben, de sírja idővel feledésbe merült. Az első emléktáblát Rohoncon helyezték el azon az ispotályon, szegényházon, ahol a költő utolsó éveit töltötte. Az egykori szegényházat Rohoncon lebontották, a tábla kerete elpusztult és a tábla raktárba került. Sikerült azonban a táblát megszerezni és Körmendre hozni. Lesenyei Márta és Kiss Sándor szobrászművészek elkészítették az eredeti kerethez hasonló, de maradandó bronzból öntött művet a kiegészítő szöveggel. Az emléktáblát méltó módon helyeztük el a Faludiról elnevezett utcában álló templom falán. Annak a városnak lakóit emlékezteti a költőre, ahol ő a gyermekéveit töltötte.